(20 óra 5 napra szétbontva 25 lakásotthonban élő gyermekkel)

A sikeres nevelés kulcsa az érzelmi intelligencia és az együttműködés fejlesztése.

Az érzelmi intelligencia azt a képességet jelöli, hogy az ember milyen jól tudja megérteni, kezelni saját érzelmeit, valamint adott esetben átérezni másokét. Nem mindenkinek adatott meg, hogy az érzelmi intelligenciája fejlett legyen, de aggodalomra semmi ok, mivel jól lehet fejleszteni különböző gyakorlatokkal.

25 gyermekotthonban élő gyermekkel 20 órát töltöttünk együtt, 5 napon keresztül kisebb – nagyobb szüneteket bevezetve.

A gyermekek először kíváncsian várták a feladatokat, majd egyre jobban élvezték a közös önismereti, empátia növelő, kapcsolatteremtési, hangulatos, kommunikációs készségfejlesztő feladatokat. Célunk volt továbbá a konfliktus kezelés, önuralom, önkontroll fejlesztés, a stressz kezelés, érzelmek kifejezésének elősegítése, valamint projektív rajzokon kifejezhettek és megélhettek különböző katarzis élményeket.

1. nap

Első napunk a megismerkedéssel kezdődött. Körben ülve, mindenki sorban bemutatkozott, elmondta keresztnevét, a következő körben pedig az egymás mellett ülők nevét kellett elmondaniuk. Ennek célja az egymásra hangolódás, az egymásra figyelés volt. Nehezen rázódtak össze a gyerekek, de többszöri nekifutásra végül sikerült. Már az elején több kamasz gyerek megunta a feladatokat és szó nélkül az udvarra távozott. A bent maradt gyerekekkel csapatjátékba fogtunk, activity-t kezdtünk játszani. Nagyon jó hangulat kerekedett a csoporton belül, amit a kint lévő gyerekek rögtön érzékeltek, majd lassan egyenként szállingóztak befele és kissé visszahúzódva, de beépültek a csoportba, végül nagyon élvezték a játékot.

A kiscsoportos játékot önismereti játék követte. Egy székre leült egy gyerek, föléje állt egy másik gyerek és az ülő gyerek nevében mesélt magáról (vagyis tulajdonképpen az ülő gyerekről). Aki ült, minden mondat után megszólalhatott (igaz-hamis minősítéseken keresztül). Ez a játék az empátiát is segíti fejleszteni. Ekkorra már nagyon jó hangulat alakult ki csapaton belül, a gyerekek egyre jobban megnyíltak, kialakult a csoportdinamika.

Kisebb szünet után projektív rajzolással folytatódott a tréning. A gyerekek fát rajzoltak és elhelyezték saját magukat a fán. Majd házat rajzoltak, ami biztonságérzetükről árulkodik. A rajzokat külön-külön átbeszéltük a gyerekekkel, reflektálhattak egymás alkotására is. Ezáltal segítettük a hovatartozásukat megélni, feldolgozni.

A nap végén eljátszottuk a „messzi földről jöttem” c. játékot, ami a testbeszéd megértését, nonverbális kommunikációt fejleszti. Ez fontos összetevője az érzelmi intelligenciának, továbbá abban az esetben, ha megértjük mások testbeszédét, könnyen tudunk bizonyos feladathelyzetekben és az élet minden területén együttműködni.  

A játék végére mindenki elfáradt, ezért kicsit megmozgattuk zenére kezeinket, lábainkat, stressz oldó mozdulatokat végezve, majd összefoglaltuk a nap pozitív és negatív élményeit. Mindenki számára negatív élmény volt, amikor néhány gyerek az elején kivonult az udvarra, pozitív, pedig mikor vissza jöttek és mindnyájan kivették a részüket a játékban, rajzolásban, és egyfajta csoporttöbblet jött létre, mindenki a lehető legtöbb energiát fektetett a feladatok elvégzésébe.

Mivel ez volt az első alkalmunk, a nap célja az volt, hogy a csapat összekovácsolódjon, egymásra hangolódjanak a gyerekek. Továbbá lényeges, hogy felismerjék saját hibáikat, hiányosságaikat és merjenek segítséget kérni, ha nem tudják hogyan tovább. Úgy gondolom ez a nap pozitívan zárult, mindenki megértette a nap üzenetét. Fáradtan, de sok-sok pozitív élménnyel távoztak a gyerekek.

2. nap

Ez a napunk egy kis testmozgással indult, ami zenére történt. Ezután az érzelmek kifejezésével kapcsolatban eljátszottak egy-egy szituációt, ezáltal érzelmeik tudatosítására helyeztük a fókuszt. Ezek a gyerekek gyakran traumatikus életeseményeken keresztül jutnak el addig, hogy lakásotthonba kerülnek. Ezen traumák legtöbbször feldolgozatlanok, érzelmeiket hárítják, tagadásba menekülnek, ezáltal nem tudnak beszámolni azokról. Ezek a feladatok arra hivatottak, hogy a gyermekekkel megértessük, mennyire fontos kiadni magukból az érzelmeiket (akár úgy, hogy tudatosítják azokat és beszélnek róla).

Gyakran nehezen teremtenek társas kapcsolatokat és nehezen bíznak társaikban. Az egymás iránti bizalom kiépítését páros játékkal erősítettük, nonverbális úton, testmozgáson keresztül. Az egyik gyerek eljátszotta, hogy eldől, a másik gyereknek pedig el kellett őt kapni. Ezt a játékot hosszasan gyakoroltuk mindaddig, amíg mindenkinek sikerült a párját elkapni. Nehezen bíztak meg egymásban, de végül mindenkinek sikerült megoldani a feladatot.

Ezt a játékot egy „repülős” önismereti játék követte. Képzeletben repülőn utaztak, amit eljátszottunk és választani kellett ki hová fog ülni. A játék lényege, hogy megismerjék általánosan a társadalomban és specifikusan a különböző társas kapcsolatokban betöltött szerepüket. Mint mindig, a feladatot a végén átbeszéltük, mindenkit megszólaltattunk. Ahogyan azt vártuk, a gyerekek nehezen tudták megmagyarázni, miért arra a bizonyos helyre ültek, hosszú időt vett igénybe, mire összekapcsolták a saját életükben (kapcsolataikban) betöltött szerepüket a feladatban betöltött szereppel.

A nap utolsó játéka a kommunikációs készség fejlesztéséről szólt. „Adok-veszek” bolti játékot játszottak. Ezt a játékot nagyon élvezte minden gyerek. A játék érdekessége a kommunikációs készség fejlesztése mellett, hogy ki mennyire talpraesett az életben, érdekes módon eladni majdnem mindenkinek könnyebb volt, mint vásárolni.

A nap végén összefoglaltuk a tapasztalatokat, megbeszéltük a pozitív és negatív élményeket. Ezen a napon negatív élményről nem számoltak be a gyerekek, csak pozitív élményről.

A nap célja az egymás iránti bizalom kialakítása, valamint a kommunikációs készség fejlesztése, amit úgy gondolok, ezen a napon minden gyerek esetében sikerült elérni.

3. nap

A fő témánk az empátia volt. Az empatikus ember könnyebben ráhangolódik a másik pszichés állapotára, észreveszi, ha az bajban van. Szerepjátékokon keresztül próbáltuk beépíteni a gyerekek személyiségébe, hogy a bajban lévő ember mellett nem szabad elmenni, hanem segítenünk kell neki. Az elején csak 1-2 olyan gyerek volt, aki magasabb empátiával rendelkezett, ismerte a fogalmat és el is tudta magyarázni a többieknek. A játékot addig játszottuk, amíg minden gyerek meg nem értette a lényeget. Bevezettünk további fogalmakat is, rövid pszichoedukációs foglalkozás keretében előadást tartottunk az altruizmus és a proszociális viselkedés fontosságáról.

Fáradságukat mesével oldottuk, ami az érzelmi intelligencia növelését szolgálta. Kényelmesen elhelyezkedtek és hallgatták a mesét, majd közösen átbeszéltük a mese üzenetét. Többen meglepődtek azon, hogy a mese nemcsak saját szórakoztatásukra szolgál, hanem társadalmilag fontos üzeneteket hordozhat.

A nap végén beszélgettünk az érzelmi öntudatosságról és a társas tudatosságról is.

A nap célja, hogy az empátia fejlődését elősegítsük a gyerekekben. Legtöbb esetben ezeknek a gyerekeknek nem volt megfelelő mintájuk a szociális érzékenység kialakulásához. Ezt fontos minél előbb erősíteni, fejleszteni, ugyanis a megfelelő életminőséghez, sikeres társas kapcsolatokhoz elengedhetetlen.

4.nap

Az emóciók kifejezése volta a téma. Minden gyerek sorban elmesélte mit él át, milyen fizikai tüneteket produkál, amikor ideges, dühös, agresszív. Egy székre leült az a gyerek, aki éppen beszélt az érzéseiről (pl. elmesélt egy történetet, amikor verekedésbe keveredett), majd mindenki sorban visszajelzett a számára. Megbeszéltük, mit hogyan tehetett volna adott helyzetben másképp. Mint ahogyan azt vártuk, mindenki könnyebben adott tanácsot a másiknak, míg saját történetében hibáját, felelősségét nehezebben ismerte fel, fogadta el.Az agresszív viselkedést megmagyaráztattuk, miért viselkedik így egy adott helyzetben, ezzel az öntudatosságukat gyakoroltattuk. Emellett az önkontroll fejlesztését is szolgálta ez a feladat.

Következő játékunk a metakommunikáció megértése volt. Négy fős csoportokban dolgoztak, egy-egy gyerek érzelmeket mutogatott el, a többiek pedig jegyzeteltek egy papírra, milyen érzelmeket látnak, tapasztalnak, majd a végén mindenki felolvasta saját jegyzetét.

A nap célja az emóciók kifejezése, agresszió kiküszöbölése, a konfliktus helyes megoldása. A gyerekek zöme megértette a lényeget, de volt olyan gyerek, aki ezektől a játékoktól ideges lett és félre húzódott. Talán nem mert szembesülni saját magával, felelősségét inkább erősen hárította.

5.nap

Önismereti játékokat játszottunk és stresszkezelésként NLP-s módszerrel oldottuk a feszültséget. A módszer lényege, hogy mindenki kényelmesen elhelyezkedett, felolvastunk egy szöveget, ami imaginációs elemeket tartalmazott (Rét: mindenkinek kellett találni egy szál virágot, amikor megtalálta mindenki a saját virágát, kézfelmutatással jelzett felém Jól meg kellett nézni ezt a virágot, hogy milyen és vajon kell-e a virágnak bárhogyan segíteni. Kicsit hagytam őket töltődni a réten, majd vissza jöttünk a realitásba.). Mindenki lerajzolta a virágot, amit látott, majd egyenként megbeszéltük miben kellene az adott virágnak segíteni.

Ezzel a módszerrel ki lehet szűrni a Bálint féle alapzavart is. A virág pedig a gyerekek személyiségét szimbolizálta, hogy kinek mennyi segítségre van szüksége. Volt olyan gyerek, akivel ezt a stresszkezelési technikát nem lehetett végigcsinálni, de akinek sikerült, az pozitív élményeket élt át. A kisebb gyermekek kedvéért a stresszkezelést mesés relaxáción keresztül végeztük el.

Összegzés:

A tapasztalatainkról beszámoltunk a rendezvény keretein belül is. Ismertettük az 5 napos tréning tartalmát, kiemelve a szerepjátékok és szituációs játékok, a pszichoedukációs elemek fontosságát. Továbbá kifejtettük, a rövid idő alatt milyen változásokon mentek keresztül az otthonban élő gyerekek, ezeknek milyen lehetséges kimenetelei lesznek a későbbiekben, az élet mely területein várhatunk nagyobb sikerességet.

Az 5 napos tréninget sikeresnek tekintjük. Sok-sok pozitív élményt sikerült számukra nyújtani, nagyon jó hangulat alakult ki a csoporton belül. Fontos kortárskapcsolatra tehettek szert a gyerekek. Akadt olyan kamasz gyerek, aki eleinte közömbös volt a csapat felé, unta magát, nem vett részt sem az egyéni, sem a csapat munkában. Félre vonult, majd kis idő múlva csatlakozott a többiekhez, konformizálódott. Ha csak pár alkalom erejéig is, de tapasztalhatták a valahova tartozás érzését. Biztonságos légkört teremtettünk, így egyre könnyebben nyíltak meg a többiek előtt, beindult a csoportdinamika, egymást bátorították arra, hogy őszintén beszéljenek. A csoporton belül mindenki megtapasztalhatta saját szerepét, felületet biztosítottunk arra, hogy tudatosítsa azt. Számukra ismeretlen fogalmakat, hasznos információkat sajátíthattak el. Igyekeztünk mindent játékos formában tálalni, mivel már korán megtapasztalhattuk, hogy monotóniatűrésük elég alacsony. Az érzelmi intelligencia (EI) fő komponenseinek fejlesztése nagy hangsúlyt kapott, mivel a magasabb EI bejósolja a sikeresebb interperszonális kapcsolatokat, az életben való könnyebb boldogulást. Továbbá negatív kapcsolatot mutat a deviáns és antiszociális viselkedéssel. A társadalomban való sikeresség fontos tényezője az együttműködés, amiben szemmel látható fejlődést értünk el, nagy hangsúlyt fektettünk a nonverbális kommunikáció, a mások és saját érzéseik felismerésére, tudatosítására. Eleinte nem tudtak beszámolni saját érzéseikről, azonban a későbbiekben a többiek segítségével egyre több érzelmet ismertek fel, neveztek meg. Azt is el tudták, mondani, bizonyos érzések, érzelmek honnan eredhetnek, kutatták az okokat. A szerepjátékokat élvezték, a szabályokat többször ismertetni kellett, de az idő előrehaladtával egyre együttműködőbbé váltak, figyelmüket könnyebben fenntartották, feladattudatuk sokat javult. Abban az esetben, ha negatív érzéseket életek át, megosztották azt a csoporttal, nem fojtották el. Megértették, hogy ezekről az érzelmekről beszélni kell. Igyekeztünk az érzések képiesítésével, imaginációs technikával enyhíteni azokat, hogy senki se távozzon nyomasztó élményekkel. A képiesítés, imagináció könnyen ment nekik, képzeleti tevékenységük színes, sokféle volt. A csoport tagjai a kiindulási állapothoz képest nagy fejlődési ívet jártak be. Kezdetben saját magukat rekesztették ki egy-egy játékból, majd megértették a tréning fontosságát. A legfontosabb, amit el tudtunk érni náluk, az az érzelmeikkel kapcsolatos munka és a felelősségvállalás. Remélhetőleg ezeket a tapasztalatokat a későbbiekben a mindennapi életükbe is be tudják majd építeni.